EGY ISMERŐS KISFIÚ
Az a kisfiú jár el hozzám Mostanában, nevetve, holtan, Aki voltam.
Édes kölyök: beteg, merengő, Körüllengi s babrálja lágyan Szegény ágyam.
Vénülő arcom nézi, nézi Csodálva s könnyét ejti egyre A szememre.
S én gyermekként ébredek sírva Százszor is egy babonás éjen, Úgy, mint régen. |