CIVILIZÁCIÓ

forgóajtó áll
a sivatagban. Aki
kikerüli: nincs

VALLOMÁSOK

Muzikális vagyok mint Einstein
szép csak annyira mint Mozart
de tudok modortalan
lenni mint Michelangelo

Legfőbb érdeklődési köröm
hogy vajjon mi köze dolgaimhoz
azok körének akik érdeklődés
nélkül dolgoznak dolgaim ellen

Szeretni szeretek és semmi mást
Működésem szerint inkább városhoz
hasonlítok mint főbérlethez Zavarbahoznak

„hűtlen” „hideg” sütve rám akik
melegnek találják a börtönt is mivel
szeretnék megszeretni

KIS-RENESZÁNSZ

szerelemtől álmatlan forogtam
hajnalig - akkor
megszámoltam, hogy orrában két lyuk van.
Mosolyogtam és elaludtam

NAGYSÁG

Említésreméltót semmit nem tett
jóideig. Aztán sem. De később:
kőbevésett végrendeletében
ránkhagyta a követ és a vésőt.

„- ÉS KORA”

berendezkedett
a pokolban
              eleinte
sűrűn hivatkozva
a dudatanfolyamra

ALTATÓ

minden veszteség
fájdalomba csomagolt
megkönnyebbülés

KETTŐS

a hópehely és
árnyéka találkozik
végül a földön;

december. Éjfél.
Életemnek is körül-
belül mélypontja

MIKOR ELMENTEK

öblítsd ki a szádat, mosd el
a poharakat, a tükrökről
se feledkezz meg, told helyre
a székeket, a könyveket rakd vissza
a polcra, a hamut öntsd
ki, szellőztess, a tükrökről
meg ne feledkezz, vegyél fel
más ruhát, vagy semmit, a mosdó
kagylójából a hajszálakat
(vizet csorgatva rájuk, össze-
tapadnak és lényegében egyetlen
mozdulattal összeszedhetők) szedd
össze, zárd be az ajtót és az
ablakot, a tükrökről ne
feledkezz meg, húzd föl
az órákat, gyújts rá, vegyél
mély lélegzetet, igyál még egy
maradék kortyot, a tükrökről
ne feledkezz meg, told helyre
a szádat, öntsd vissza a hamut a
polcra, a poharat szellőztesd ki,
vegyél mély könyvet, vagy semmit
(vizet csorgatva rájuk) húzd föl
a hajszálakat, a tükörre gyújts
rá, mosd el a tükröket, a mosdó
kagylójából öblítsd ki a tükröket,
zárd be a tükröt és a tükröt,
vegyél más tükröt, vagy semmit,
próbálj megfeledkezni (összetapadnak)
a tükrökről (és lényegében egyetlen
mozdulattal) próbálj
megfeledkezni a tükrökről

PONT

szórakozottan
másvalaki arcával
mosolyodtam el

TÉLI TÁJKÉP

Hideg, hideg.
Legalább hazafelé
egyenesen megyek.

Havak, havak,
pólyálói sebeknek,
gyógyítják nyomaimat.

Tiszta, tiszta:
nincs bennem előre,
nincs előttem vissza.

HÍRDETÉS

Nyug-díjnyertes szülőktől származó, egy-
istenhívő, fajtiszta, monogám, nagyalakú
világom elcserélném néhány kisebbre, lakhatóra.
Ráfizetés: majdmeglátjuk szerint.

AXIÓMA

mire megtanulsz
énekelni, dalod már
rég nem arról szól

EGY AJÁNDÉK ELHÁRÍTÁSA

Ne adj igazat.
Neked túlsokba kerül;
nekem meg épp van.

TÁRSASÉLET

fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamrahagytál

3 GYAKORLAT

képzelj egy tükröt;
gondold, hogy belenézel;
hidd el, amit látsz

\

segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis

\

zsinegen horog,
boton zsineg ne legyen,
bot se, kezedben

EGY SZENVEDÉLY ANATÓMIÁJA

HAMLET:

„...mely dolgokat, uram, bár magam is
rettentően és roppantul meghiszek,
mégis úgy tartom, nem becsület így
papírra tenni:”

Gyere,
közel, közelebb,
még közelebb, kérlek, még, még,
egészen közel, tapadóan-egészen!
- Én akarlak eltaszítani.

SZERELEM

ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés

HÁZASSÁGI EMLÉK-MŰ

van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni

PATT

ha elmondhatnám,
miért becsüllek nagyra:
vérig sérthetne

A TUDOMÁNY

                        be-
bizonyítja a vízről,
hogy nem vízszintes

EGY PILINSZKY-DALLAM

Mikor már csaknem elveszek:
hiányod megfogalmaz.
Két gyengeség beleremeg,
kettejük mily hatalmas!

Lehetetlenségünk ragyog!
Nincs szem, mely belenézhet.
Taglalhatatlan állapot
- nem része az egésznek.

Nincs időnk. Nincs történetünk.
S mi nincs, az múlhatatlan.
Nem ismerünk erényt, se bűnt
az Örök Pillanatban.

AZ EMLÉKIRATOK UTOLSÓUTÁNI MONDATA

nézve gyönyörű,
távolodó nyomokat,
szememből hó hull

KARÁCSONY

Közömbösen
és szinte mellesleg mondom el
pár éve
a ghanai templomok falára
néger
karácsonyi kiskrisztus került.

Mérséklettel
és nem izgatott-halkan,
szinte
oda sem figyelve mondom el csak
mert félek
ha kiáltanám túl hangosan:
a rózsaszínbőrű „fehérek”
többé
sem a tengerparton
sem a strandok pocsolyáiban
nem mernének barnára sülni