Álom
2007.04.20. 12:47
Az álmoktól búcsúzni oly nehéz. Jön egy és már el is röppen, jön gy másik, azt hiszed ez lesz az igazi. Aztán mégsem. Vagy mégis? Ha egy álmot évekig dédelgetsz, elképzeled vele az életed (egy kissé lehetetlen, de mégis valóságos életet) aztán megtalálod az "igazit" miért nehéz a régitől búcsúzni? Ha az új kicsit is nehéz miért akarsz rögtön a régi karjaiba szaladni, mikor az csak egy hitvány lenyomata a másiknak? Miért lángolsz fel, s hunysz ki egy perc alatt?
Mi van, ha nincs igazi?
Vagy ha azt hagytad el éppen?
Vagy te választasz, vagy téged választanak.
Bizonytalan...
Megszereznek neked mindent, támogtanak, beleélik magukat talán jobban mint te és erre megjelnsz valami mással.
Fáj nekik?
És neked?
Az eldobott álomnak?
Érez egyáltalán?
Zokogva borul le vajon magányában, vagy keres másik életet mint te?
Meddig rohanhatsz vissza hozzá?
Mikortól nincs visszaút?
El tudod-e dönteni mit akarsz?
Ennyi évesen?
Ekkora felelősséget nem sok ifjú vállaidra venni...?
|