Az erdő sűrű volt és sötét. Köd gomolygott a fák között és nem is olyan távolról, farkasüvöltést hozott a szél. A lány egy kis csapáson futott, ami alig volt szélesebb mint ő maga. Ruhája több helyen elszakadt, sáros volt és a lány is több sebből vérzett, de ő csak rohant tovább, halálfélelemmel az arcán, míg egy majdnem szabályos kör alakú tisztásra nem ért. Három ösvény indult ki innen. A lány a félelem miatt nem tudott gondolkodni és nem jutott eszébe, hogy melyik ösvényen jöttek. Jöttek? Ágreccsenést halott a tisztás széléről, teljesen ledermedt és megremegett. Állt és reménykedett, hogy az egészet csak beképzelte, de mikor meghallotta az üvöltést a háta mögül, majdnem elájult. Megfordult és rémülten vette észre, hogy egy egész farkasfalka vette körül őt. Ezek a farkasok azonban, nem egyszerű farkasok voltak. A nagyobbak akár a lány derekáig is felértek, de a legkisebb sem ért a csípővonala alá. A szemük furcsán „emberi” volt és némi intelligencia sugárzott belőlük. Viszont bundájuk éppen olyan dús volt, és fogaik éppen olyan élesek voltak, mint az átlagos farkasoknak. Ekkor a falka szétvált a lány előtt és előlépett egy hatalmas farkas. A lány dereka fölé magasodott és hatalmas karmai voltak, mikor lépett ezek kinyomódtak. De még ő is elismerte, hogy ez a farkas gyönyörű volt. Ébenfekete szőrében a kékes és ezüstös árnyalatok váltakoztak. Szeme kék volt, a lánynak az azúrkék tengert jutatta eszébe, mikor rásüt a nap. Eszébe jutottak a mesék, amiket kiskorában hallott a farkasemberekről. Ezek az állatok emberek voltak a hónap legnagyobb részében, de teliholdkor átváltoztak egy vérszomjas fenevaddá, farkassá. Falkában éltek és a vezetőjük az Ulfric volt. A lány megbabonázva nézte az Ulfricot. Hiszen csak ő lehet az, gondolta. Ekkor a farkas megszólalt, szavai inkább morgásnak hallatszottak, és ha nem figyelt, akkor nem is lehetett érteni a furcsán kiejtett szavakat.

- Hogy hívnak?

A lány nem is tudta, hogy miért válaszol. Szavaiból sütött a félelem.

- Elison vagyok. És te ki vagy?

A farkas figyelmen kívül hagyta az utolsó kérdést.

- Sajnálom a barátodat Elison. De ne aggódj, hamarosan találkozol vele.

A lányt hirtelen elöntötték az emlékképek. A barátja felébresztette, és sétálni hívta. Sétáltak az erdőben, és mikor fázott átölelte őt. Majd egy tisztáson letérdelt előtte és megkérte a kezét. Még soha sem volt olyan boldog mit akkor. Persze hogy igent mondott!! Edward felkapta és megforgatta, de ekkor mögé nézett és teljesen elsápadt. Elison rémülten fordult meg, mert morgást halott. Tőlük kb. 8 méterre egy hatalmas farkas állt. A korábbi boldogság helyét félelem vette át és barátjával együtt egy fához futott, hogy felmásszanak rá. A farkas csak állt és nem futott utánuk. Ő már felmászott és a barátja is félig fent volt, mikor egy másik farkas elkapta a barátja lábát és a földre rántotta. A lábánál fogva odahúzta a másik farkashoz, és az átharapta a torkát. Enni kezdtek Edwardból és ő annyira félt, hogy fel sem fogta mi történt. Leugrott a fáról és elkezdett rohanni. Most pedig itt van. És sír.

Ekkor a többi farkas megindult felé,de az Ulfric egy morgással megállította őket.

- Ő az enyém.

A lány rémülten hátrál.

- Ne ölj meg. Kérlek. Nem ártottam neked.

De minden hiába volt. A farkas csak jött tovább és követte őt. Elison megfordult és futni kezdett, de nem menekülhetett, hiszen körül volt zárva. Ütést érzett a hátán és elesett. A farkas fölötte állt és ő a lábai között feküdt. Óvatosan megfordult és mászni kezdett hátrafelé, de a farkas egy mancsával lefogta a nyakánál és belemélyesztette a karmait .Érezte ahogy a vére végigfolyik a nyakán. A fájdalom éles volt és rájött hogy több helyen is vérzik és hogy a ruhája szinte teljesen leszakadt róla. Az Ulfric áttette a mancsát a törzsére és lenyalta a vért a nyakáról. Elison megborzongott mikor a farkas fogai az ütőeréhez értek. A farkas észrevette ezt, felemelte a fejét és a lány szemébe nézett. Elisonnak ismerős volt a tekintette, de nem tudta hogy honnan. Az Ulfric fogva tartotta a tekintetét és megszólalt.

- Daniel vagyok. – szinte suttogott, már ha egy farkas tud suttogni. Megvárta míg a felismerést és az őt követő rémületet meglátja a lány szemében, majd átharapta a torkát….